3. Rész

-Jól vagy?-kérdezte aggódóan

-Most már igen.-mondtam hüppögve

-Na menjünk be hozzánk.Nyugodj meg öltözz át.-szólt kedvesen majd belenézett a szemembe és rám mosolygott

Hirtelen elengedtem és egy lépéssel hátrébb léptem tőle. Feldolgoztam az előbb látottakat. Megrémültem. 

-Mi a baj Roxanne?-kérdezte furcsán

-Te megöltél egy embert,és semmi bűntudatod nincsen.-mutattam a holttest felé és kiabálva szóltam hozzá

-Megmentettelek.Már az sem számít?- kérdezte ő is kiabálva

-Még a nevemet sem tudod.-vágtam oda hozzá a szavakat majd elindultam a másik irányba

-Bocsánat Selena. Nem akartalak Roxanne-nak hívni. Sajnálom- jött utánam kedves hangot felvéve

-Nem érdekelsz. Hagyj békén.-mentem előre ő pedig egy határozott mozdulattal visszarántott

-Pedig jobban tennéd ha érdekelnélek. Itt minden házba olyan ember lakik mint én és Harry,hamar kinyirnának-kacsintott- Most pedig velem jössz akár akarod akár nem.-jelentette ki majd felkapott a vállára. Először elkezdtem ütögetni ahol értem aztán megszólalt

-Le tudlak ám lőni téged is ha nem hagyod abba- mondta nevetve

-Nem tudom hogy miért ilyen vicces szórakozni az életemmel.-mondtam flegmán Justinnak aki még mindig a vállán cipelt

Elvitt a házukig majd amikor beértünk letett. Hát olyan házuk van hogy az én kis lakásom vagy 20x elférne benne.

Justin látta hogy elcsodálkoztam a házon. De szerintem mindenki elcsodálkozik egy ilyen házon.

-Még mindig a te szar lakásod és a szar állásod kell?- kérdezte flegmán

-Hagyj békén. Mikor mehetek haza?- kérdeztem tőle fennhangon majd Harry lépett ki az egyik helyiségből.

-Végre megjött a drága Roxanne.-szólt hozzám

-Ha már egyszer elraboltatok legalább a nevemet tanulnád meg- szóltam hozzá flegmán és közben a körmömet nézegettem másik kezem pedig csípőn volt.

-Na ha valaki ennyire nem veszi komolyan a dolgokat hamar vége lehet mindennek.-vett elő Harry a háta mögül egy pisztolyt és nézegetni kezdte

-Na azt most tedd el.-szólt rá Justin

-Mi van veled ember?-kérdezte Harry

-Nem akarom kinyirni-mondta JB majd rám nézett

-Hát jó,akkor majd megteszem én.- jelentette ki Harry és felemelte a fegyvert egyenesen velem szembe.Lefagytam és elkezdtek folyni a könnyeim. Becsuktam a szemem mert tudtam hogyha elfutok akkor tutti lelő és akkor halok meg tehát ugy döntöttem hogy nem fáradok ki ha már egyszer úgyis meghalok.

Arra eszméltem fel hogy Justin kirúgta Harry kezéből a pisztolyt és egy jó nagy ütést mért az arccsontja irányába. Automatikusan a szám elé kaptam mindkét kezem.

-Kellett ez ember?-kérdezte Justin kiabálva Harrytől- Nem akartam bazdmeg de ha kinyirod akkor én is kinyirlak téged.-mondta Justin és még mindig kiabálva hadarta a szavakat

-Hagyj békén- lökte el magától Harry Justint mikor segíteni akart neki felállni a földről

Styles az arcát fogva ment be egy helységbe ami szerintem a fürdőszoba lehetett a pisztoly pedig a földön hevert.

Ránéztem Justinra aki még minding Harry irányába  nézett és én, köszönhető a rafkós eszemnek felvettem a pisztolyt a földről és Justin felé irányítottam. Justin megérezte hogy valami nincs rendben mert ő is elővette a pisztolyát háta mögül. 

-Tedd le a fegyvert.-szólított Justin

-Haza viszel?- kérdeztem hangosabban a kelleténél és egy könnycsepp jött ki a szemem sarkából

-Ma este itt alszol és holnap haza viszlek miután megmutattam minden műszert és cuccot és pénzt.Ha akkor is menni akarsz elengedlek de ha megtudom hogy beszélsz róla valakinek Harry meg fog ölni.Most pedig tedd le azt a kibaszott fegyvert légszives.-mondta nyugodt hangon

-Esküszöl hogy így lesz?- kérdezte már sírva tőle

-Igen.-mondta nyugodtan-Alszol velem?-kérdezte aranyosan

-Van más választásom?-kérdeztem kicsit megnyugodva

-Harry-nevette el magát

-Jó akkor inkább veled-mondtam hüppögve

-Na gyere megmutatom hol a szoba-mosolygott majd kivette a kezemből a fegyvert,letette az asztalra majd megfogta a kezemet és felvezetett a lépcsőn.

2.Rész

Pontban 21:00-kor elsötétült minden. Felmentem a színpadra elég hangos léptekkel amit a magassarkúmnak köszönhetek.Odaléptem a rúdhoz és a már jól megszokott pirosas-rózsaszínes-ciklámenes színkavalkád jött a színpadra.Elkezdődött a jól ismert zene , El Tango de Roxanne.

A zene elején lassú mozdulatokkal simítottam végig a rúdon és egyszer körbesétáltam azt nagyon lassú léptekkel. Ránéztem Haroldra aki a "kifutó" végén a trónon ült. Beletúrtam a hajamba majd beleharaptam alsó ajkamba. A zene beindult és abban a pillanatban beálltam a kezdőpózomba

Egyből egy olyan mozdulattal kezdődött a mai tangóm ami nem megszokott. Fejjel lefele pörögtem. Nagyjából másfél percig a rúdnál csináltam különféle mozdulatokat. Pár lépéssel és forgással eljutottam Haroldig. Olyan öltáncot kapott mint még soha szerintem. Az már nem volt megkoreografálva hanem improvizációs képességeimre bíztam az egészet. Forogtam a színpadon vissza a rúdhoz. A rúdon még néhány akrobatikus mozdulatot csináltam. Majd lefutottam a színpadról. Odamentem a pulthoz ahova már be volt készítve a whisky amit vittem neki. Megfogtam a tálcát amin rajta volt az ital és elkezdtem vele forogni,majd csináltam néhány akrobatikus mozdulatot és odaadtam neki a poharat amiben természetesen még midnig ott volt a whisky. Pár másodperc múlva lehúzta az italt Harold.Rám nézett méregzöld szemével. Láttam a düht rajta. Megálltam egy pillanatra a táncommal és ránéztem. Úgy igazán ránéztem és ő is rám immár kevesebb düht mutatva. A zene még mindig szólt de nem érdekelt. Olyan pillantása volt hogy kifejezni nem tudtam magam. Olyan volt mintha elvarázsolt volna majd hirtelen átváltozott arra az igazi dühöngő szempárrá.Felállt a székből és felkapott a vállára. Egyik kezével fogott a másikkal pedig egy pisztolyt rántott elő és a tömeg felé tartotta. Lesétált a színpadról velem és én szerencsétlen még mindig a vállán voltam. Nem mertem megütni a hátát mert féltem hogy le fog lőni.

Kisétált a bárból és ott állt egy kocsi a bejárat előtt. Egy fekete range rover. Azt hiszem. Bedobott a hátsóülésre,ő meg beült az anyós ülésre.

-Hova viszel?-kérdeztem kicsit rémült hangon

-Nem mindegy?- kérdezett vissz

-Oh szia bébi. Te vagy Roxanne?-kérdezte a sofőr

-A művésznevem az.-zártam le

-És mi az igazi neved ribikém?-kérdezte a sofőr

-Nem vagyok a ribikéd- flegmáztam

-Elnézést.-flegmázott vissza 

-Selena- mondtam semmitmondó hangnemben

-Justin vagyok-mosolygott rám

-Harold elmondod ez mire volt jó?Minden cuccom ott van.-siránkoztam

-Mert te fogsz nekem segíteni.Jobban mondva nekünk.-

-Mi van?-kérdeztem értetlenül

-Te leszel a csalink mindenhez. -Mondta Justin

-És ez nekem miért jó?-tettem fel egy újabb kérdést

-Mert csóró vagy, szar a lakásod, és nincs senkid. -mondta Justin mintha ismerne vagy tudná ki vagyok

-Te honnan tudsz ilyeneket?- háborodtam fel

-Szerinted ismeretleneket lopunk el csak úgy?-nevetett Harold

-Harold ne nevess.Nem vagytok viccesek.-mondtam nyöszörögve

-Hahaha. Maradjunk a Harrynél.-kacsintott 

-Hova megyünk?-kérdeztem

-Elviszünk hozzánk és mindent meg fogsz tudni hogy te miért és hogyan kerültél oda.-magyarázta Justin. Ő sokkal kedvesebbnek tűnik mint Harry

-És választhatok hogy maradok e a régi életemnél vagy ezt választom?- 

-Hmm cicus.Neked már ez az életed.-mondta Harry én meg ledermedtem és nem tudtam semmit mondani. 

Gondolkodtam.1000-el pörgött az agyam,hogy mi a szar történik. 

-Figyeljetek-szólaltam meg 5 perc után-megadom a számom mindig ott leszek ha kellek csak ne vigyetek el.Jó nekem ez az életem ahogy van.-kérleltem őket

-Nanana,majd meglátjuk. Ha jól viselkedsz hazamehetsz össze szedni a szarjaidat.-nézett rám Harry

-Na kösz.-zártam le és hátradőltem az ülésen

Nem sokkal később megérkeztünk.Egy sötét környéken voltunk. Csak pár házat láttam.Jó ötletnek tűnt hogy most azonnal elfutok. Nem akartam velük lenni. Mondjuk Justinnak teljesen igaza volt amikor azt mondta hogy csóró vagyok és szar mindenem.Nem érdekelt már semmi. Kiszálltam a kocsiból egy határozott mozdulattal és elkezdtem sprintelni.Nem érdekelt semmi csak futottam az erdő fele. Miután beértem lelassítottam és vissza vettem a cipőmet amit még a kocsiban vettem le mert máskülömben nem tudtam volna futni. Szépen lassan elkezdtem sétálni és nézelődtem minden felé hogy vajon hol lehetek. Harold biztos ideges hogy elszöktem de nem leszek velük semmilyen áron.Láttam valakit a kicsike erdő szélén gondoltam odamegyek hozzá.

-Jóestét,meg tudná mondani hol vagyunk pontosan?-kérdeztem tőle kedvesen

-Oh szia cicababa.-köszönt-meg mondom ha teszel nekem valamit- kezdett közeledni felém.

-Szálljon le rólam.Hagyjon békén.SEGÍTSÉG-kiabáltam vele amikor elkezdett tapogatni.-Kérem hagyjon.-már jött ki a könnyem

Hallottam hogy megmozdult valami de nem tudtam odanézni mert lefogta a fejem.Hallottam ahogy elsül egy fegyver és a pasi aki az elöbb még tapogatott a földön hever agyonlőve. Elnéztem abba az irányba ahonnan a lövés érkezett és Justin pillantottam meg.Odarohantam hozzá és csak sírtam miközben öleltem.

-Jól vagy?-kérdezte aggódóan

-Most már igen.-mondtam hüppögve

-Na menjünk be hozzánk.Nyugodj meg öltözz át.-szólt kedvesen majd belenézett a szemembe és rámmosolygott